Budavári Attila visszaemlékezése az orgona tervezésére

   Amit az orgona történetéhez hozzá tudok fűzni, az a következő: Zamárdiban a háború óta először nyílt lehetőség és anyagi háttér egy kisorgona megépítésére. A plébánia telkeinek eladásából származó bevétel két alkalommal is lehetővé tette a tervek bővítését. Így az orgona méretét is 1-2 regiszterrel nagyobbra tervezhettük. Az eredetileg 9-10 regiszteresre tervezett hangszer így már 12 sípsorral rendelkezett volna és egy ilyen feladat megoldása "rutinfeladatnak" minősült. Már meg is volt a szerződés az átlagos orgonára, amikor én többször is felhoztam Kocsi György plébános úrnak, hogy ha lehet, adjon nekünk szabad kezet abban, hogy egy különleges, Magyarországon eddig még nem látott és hallott hangszer jöhessen létre. A plébános úr teljesen megbízott bennünk és szabad utat adott az elképzeléseinknek.

   Ekkor már Bertrand Cattiaux orgonaépítővel jó munkakapcsolatunk volt. Egyszer a reptér felé vezető úton Bertrand Cattiaux-val megálltunk Zamárdiban, és ott vázoltuk neki az ötleteinket, és kértük, hogy segítsenek ezt a francia orgonaépítő művészetükkel révbe juttatni.

   Ők elkezdtek velünk együtt álmodni az orgonáról, és partnereink voltak a tervezéstől kezdve a francia barokk orgonákra jellemző összes tudnivaló átadásában. Így az orgona két manuál 15 regiszterrel kezdett el épülni. 2009. tavaszán Párizs jelentősebb orgonáit csodálhattuk meg cégtársammal, Végh Antallal, valamint fiatal orgonistákkal, mely során nagy hatást tett ránk a versailles-i királyi kápolna Bertrand Cattiaux által épített 4-manuálos orgonája. Hazatértünkkor elhatároztuk, hogy a szerződésen felül vállaljuk egy harmadik manuál, Solocornet beépítését, ha már lúd, legyen kövér alapon.

   Ez a történet, amely az első magyarországi francia barokk orgona megépítéséhez vezetett.

Budavári Attila


[Vissza]