Kováts Péter orgonaművész nagysikerű koncertet adott
Zamárdi Plébánia templomban 2010. július 4-én.


A műsoron szereplő szerzőkről és az elhangzó művekről Kocsi György plébános úr mondott rövid ismertetést.



Johann Sebastian Bach(1685-1750) Eisenachban született 1685. március 21-én, (miként ugyanezen a napon született Dr. Nádasi Alfonz OSB, Kodály lelki atyja és édesanyám is). A zene alapfogalmait és az egyházi ének alapjait apjától, Johann Ambrosius Bachtól tanulta, aki Eisenach városi és udvari muzsikusa volt. Kilenc évesen elveszíti anyját, egy évvel később pedig apját. A bátyjához, Johann Christophhoz kerül. Lüneburgban ismerkedik meg a német-alföldi zenével, ahol mint alumnus - diák bekerül a Szent Mihály kolostor internátusába. Itt tökéletesíti tudását az orgona- és csembalójátékban.
Egy francia tánctanár és hegedűművész révén, aki a lüneburgi lovagi akadémián tanított, kezdi megismerni a francia hangszeres zenét, köztük az francia orgonajátékot is. A Hanza-városba, Lübeckbe vándorol, hogy Buxtehude orgonakoncertjeit hallgathassa, aki szerette volna utódjának, de azt a feltételt szabta, hogy a lányát elvegye, amit Bach nem fogadott el. Utolsó éveiben szürke hályoggal küszködött, majd megvakult. 1750. július 28-án halt meg, és a lipcsei János templom déli falánál temették el. Sírhelyét hamar el is feledték. Özvegye nagy szegénységben élt, és 10 év múlva ő is meghalt. J.S. Bach koporsóját földi maradványaival együtt csak 1949. júl. 28-án vitték át a Tamás templom kórusára, ahol végső nyugalmat talált.
Az első német, európai rangú zeneszerző, de jelentőségét széles körben csak a halála utáni évtizedekben ismerték el. Improvizációs tehetségét és játékát minden korban megcsodálták.
Összes műve közül csak a fele maradt ránk. 300 egyházi kantátája közül még 200-t sem ismerünk. A négy vagy öt passiójából is csak kettő ismert az utókor számára. Profán jellegű kompozíciói közül még több elveszett. Viszont léteznek művek, melyeket jogtalanul tulajdonítanak neki. Számos műve több változatban is ránk maradt, mivel műveit sohasem tekintette véglegesnek és változtathatatlannak és sokszor át is írta darabjait a pillanatnyi igényeknek megfelelően.

Az orgonára írt művei közül kiemelkedik a
22 prelúdium (toccata és fuga) és a
6 triószonáta, valamint a
4 duett.
Összesen kb. 250 orgonaművet tulajdonítanak neki.
A most felhangzó Esz-dúr prelúdiumot és fúgát eredetileg a Szentháromság tiszteletére készítette. Jellemzője a hármas tagoltság. Ugyanez jellemző az e-moll triószonátára is.

Nicolas de Grigny (megkeresztelve Reims 1672. szept. 8-án, - † 1703. nov. 30-án)
De Grigny-t Couperin-nel együtt a francia barokk orgonaművek legnevesebb szerzőinek tartják. Ők jelentik a csúcsot. Muzsikus családba született. Apja, nagyapja és Robert nagybátyja is a reims-i székesegyház orgonistája volt, ahol ő is kezdte működését. Később a Saint Denis apátság orgonistája Párizsban, ahol testvére, André az alperjel. 1695-ben házasodott meg, és hét gyermeke született.
1697-től újra a reims-i Notre-Dame orgonistája. Ebben a székesegyházban koronázták egyébként a francia királyokat. 1699-ben jelenik meg első orgonakönyve (1 misét és 5 himnuszt tartalmaz, amelyet különböző egyházi ünnepekre írt: Veni creator, Pange lingua, Verbum supernum, Ave maris stella, A solis ortus). J.S. Bach - mint a francia barokk orgonaművek rajongója - 1703-ban Lüneburgban, még ifjú korában lemásolta ezt az orgonakönyvet. De nemcsak de Grignyt másolt, hanem másokat is. Grigny orgonakönye első kiadásának hosszú időre nyoma veszett, ugyanis 1949-ig csak a 2. kiadást (az 1711-ben megjelentet) ismerték.
De Grigny inspirálója volt Bachnak, akit nagyon csodált, de érdekes módon a nevesebb német zenei lexikonok (Brockhaus, Propyläen) e híres komponistát nem is említik, pedig még Buxtehudet és Frescobaldit is megihlette. Híres miséjéből hallunk részleteket.

Jean Adam Guilain (1680 körül - † 1739) Eredetileg a neve Jean Adam Freinsberg volt, valószínűleg német származású orgonista és zeneszerző, de már Párizsban született és a Saint Honoré és más templomok csembalistája és orgonistája volt Az új ízlés a "goût nouveau" vagy inkább a "gáláns stílus" képviselője, melyre jellemző a világosság mellett a díszítettség és a tetszetősség, de a meglepő sokszínűség is.
Írt orgonadarabokat a Magnificatról és egy ötszólamú misét, melyek a gáláns stílust követik. A cromorne en taille részt halljuk. A cromorne görbe kürtöt jelent, az "en taille" pedig a tenornak felel meg.

Pierre du Mage (Beauvais 1674. nov. 23. - 1751. okt. 2) Francia barokk orgonista. Első tanítója apja volt, aki egyúttal a beauvais-i katedrális orgonistája is. Később Párizsba költözik, ahol Louis Marchand tanítványa lesz. Később a laon-i székesegyház kinevezett orgonistája.
Du Mage-nak egy orgonakönyve maradt ránk 1708-ból, amit a Saint Quentin templom számára írt, és egy szvitet tartalmaz az első tónusban. Nyolc részből áll, mely a hagyományos francia formában íródott. Az előszóban azt írja du Mage, hogy első művét tanára Marchand inspirálta. 1733-ban a párizsi Notre-Dame orgonáján játszott , amit François Thierry épített újjá (a restaurálásában pedig a zamárdi orgona társtervezője és hangolója Mr. Cattiaux is részt vett). De elhagyta Párizst és visszatért laoni katedrálishoz.
Du Mage művei kiváló, magas szintű kvalitást képviselnek. Willi Apel német származású a híres zenekritikus (a mi Szabolcsi Bencénkhez hasonlítható) aki az USA-ban élte életét a récit részt a "legfinomabb és a legnemesebb lírának" nevezi. A második orgonakönyvét 1712-ben írta a laoni katedrális számára, de elveszett, csak az első maradt ránk.
A nyolc részes orgonakönyvét halljuk.
A bevezető plein jeu-re, ami két részből áll, következik egy négyszólamú fúga, majd jön a trió, érdekes színezetével. Utána a terc, melyben a basszus veszi át a főszólamot, és ezt követi a trombita basszus tétele, végül az igazi témát a récit adja, ami maga is témát jelent. Ehhez csatlakozik egy vidám duó. Végül pedig újra egy totális, teljes játék az ún. grand jeu zárja a darabot.

[Vissza] [fel]