Ruppert István orgonaművész, a Zeneakadémia tanára, a nyitókoncert egyik orgonistája véleménye az orgonáról:

      Az orgonazene és az orgonaépítészet elmúlt több évszázados története hihetetlenül gazdag. Mind a zeneirodalmat, mind a hangszerépítészetet elsősorban a különböző liturgiai elvárás szabta meg, mit engedett meg, és követelt meg az orgonától. Az 1662-ben kiadott, Párizs és környékének liturgiáját szabályozó Cearemoniale Parisiense az akkortájt már egységesedő és stílusában homogén orgonatípusra határozta meg az orgona lehetőségeit és az orgonával szembeni elvárásait. Egyik legfontosabb szempont volt a színgazdag regisztráció és a változatos zenei karakter. A korabeli orgona és az új zamárdi orgona is tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak. A relatíve kevés regiszterrel rengeteg szín keverhető ki, az impozáns plénumhangzástól a lágy fuvoláig nagyon sok dinamikai fokozat érhető el. Mindezeket az elvárásokat többször tapasztalhattuk külföldi tanulmányutjaink alkalmából Ottobeurenben és Párizs mellett több eredeti francia orgonán.
      A zamárdi orgona jelentősége és különlegessége nemcsak abban van, hogy az első - és máig egyetlen - francia barokk orgona hazánkban, hanem az is, hogy ez a hangszer büszkén, bárhol állhatna eredeti nyelvi és kulturális környezetében.
   Sok - nem francia - orgonaépítő cég próbált az elmúlt évtizedekben "francia" orgonát építeni, akár Cavaillé-Coll, akár barokk hagyományt követve. Gyönyörű hangszerek születtek, tökéletesen működnek - általában még jobban is, mintha franciák csinálták volna -, de egy valamiben állandó hiányt éreztetve: a hangzásban nem tudták pótolni az igazi franciás "bukét". Ezt felismerve ma már szinte kivétel nélkül francia intonatőröket hívnak a hangzás kialakításához, a legkarakterisztikusabb francia regisztereket, a nyelvsípokat, francia orgonaépítőkkel csináltatják. Hisz a legfontosabb az esztétikumon kívül mégiscsak az orgona hangja. A hangzás alapján ítéljük meg egy hangszer minőségét. Nekünk, akik jászunk rajta, sok egyéb más is fontos: a billentés, a kezelhetőség, karbantarthatóság, stb.
      Tapasztalataim alapján a zamárdi orgona megfelel valamennyi magas szintű elvárásnak: esztétikus és tipikusan franciás kialakítás, valamennyi regisztere úgy szól, mint ahogy szólnak ezek a hangszínek a francia orgonákon, érzékeny és könnyű billentés, a meglepően kevés regiszterből sokféle szép és karakterisztikus szín szólaltatható meg.
      Egy orgonát sok szempont szerint lehet dicsérni, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy szívesen venném-e sajátként. Azt hiszem, az igenlő válasszal nagyon sok kollégával közös nevezőre jutnánk.
      "Merjünk nagyot álmodni!" - hangzott el sok évvel ezelőtt a híres régi szlogen, és ez az orgona ékes bizonyítéka ennek. Gyuri atyát a győri Bencés Gimnáziumban, évfolyamtársként ismertem meg. Sokat fociztunk együtt, olyan embernek találtam, aki soha nem adja fel. Néhány évtizeddel később ugyanez a karakter hozta meg a mindannyiunk számára maradandó élményt, ennek a hangszernek a megszületését. Okos álmodóként segítségül hívta hasonlóan nagyot és merészen álmodó kollégáimat, Pálúr Jánost és Fassang Lászlót, valamint az ország legjobb orgonaépítőit, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra vezetőit - Budavári Attilát, Végh Antalt és Budavári Csabát - és a világ manapság egyik - méltán - legnagyobb becsben álló francia orgonaépítőjét, Bertrand Cattiaux-t.
      Köszönet valamennyiük kitartásáért, szakértelmükért. Az ünnepek elmúlnak, de a hangszer itt marad az avatott kezek és a hallgatóság mindennapi gyönyörűségére.

[vissza] [lap tetejére]